Nagyon jól aludt. Idejét se tudta, mikor volt olyan jó neki, mint akkor, miután bevett egy altatót. Pont erre vágyott, a nagy, üres semmire. Semmire nem gondolni, semmit nem érezni. Erre ez az idióta virtuális liba rikácsolni kezdett; Molly próbálta volna ébresztgetni.
– Skyler, sürgős prioritású videóhívásod van Henrik Moltkétől! Skyler, sürgős prioritású videóhívásod van Henrik Moltkétől! ...
– Mi...? – Révedt fel végül.
– Skyler, sürgős prioritású hívásod van Henrik Moltkétől!
– Moltke? Kapcsold! – Megörült, hogy a főnöke talán jó hírekkel szolgál Nolanről.
– Skyler!
– Szia!
– Ó... Nem tudtam, hogy még ágyban vagy. – Fintorogva elfordította a fejét.
– Nem gond, mond csak! – hebegte.
Moltke kikapcsolta a kamerát, így csak a hangját hallotta a lenge kombinéban fekvő nőnek.
– Rendben... Bocsánat, hogy a szabadnapodon zavarlak, de meg kell beszélnünk valamit.
– Igen?
– Te tudod, mi van a Martian United 6715-össel?
– ...hogy? – kérdezett vissza csalódottan.
– Neked kellett volna a rakománylistáját megírnod. Emlékszel?
– Igen, igen, de... Elment az áram.
– És utána? Miután visszajött?
– Ö... Az a gép nem indult el.
– De! De, elindult. Figyelj, két napja zaklatnak az Amazonis IV-ről, ők azt állítják, hogy a gép elindult, a repülésnaplóban is szerepelnek az adatok.
– De nem ért ide!
– Hát, épp ez az! Elindult, nem ért ide, vagyis eltűnt! Mégpedig szerintük a mi körzetünkben, így a Martian perrel fenyeget, hogy elvesztettük a gépüket!
– Nem, nem! Valami hiba történhetett. Azt jelezte a rendszer, hogy felszállt, de emlékszem, hogy a radaron nem volt ott. Gondoltam, csak adatkimaradás, és... Biztos nem tűnt csak úgy el.
– Nem, biztosan nem. Valószínű lezuhant! Egy több millió kredites gép, rakománnyal együtt, már vagy két napja. Te meg erről nem szóltál nekem!
– Nem, biztos nem zuhant le, csak...
– Akkor? Hol van, Skyler? Szerinted mi történt vele, ha nem zuhant le? Mert az Amazonison nincs! Nálunk sincs. Egyáltalán nincsen meg, és ez a mi felelősségünk. A te felelősséged volt, mikor eltűnt!
– Dehát semmiféle hibajelzés nem érkezett...
– Milyen hibajelzés érkezhet egy totálisan megsemmisült gépről, szerinted? Mondjuk, ha egy mikro meteor belecsalódik és szétrobban? Elárulom, semmilyen. Ha a gép nem ad jelzést, hanem egyszer csak eltűnik, az azt jelenti, hogy megsemmisült!
– Dehogy! Volt már ilyen, pár percig nem adott jelet, aztán visszatért! Szar a térerő, gyakori az interferencia és...
– De nem pár percig maradt ki, hanem teljesen megszűnt a jel! Mondjuk másfél órával később ez nem jutott eszedbe?
– Én... Jött az a hülye áramszünet, és tudod a férjem...
– Rohadt nagy bajban vagyunk, Skyler! Előfordulhat, hogy megsérül egy gép, akár komolyabban is, ezért is van rájuk kurva drága biztosítás, de ha lezuhan a körzetünkben, és mi hallgatunk két napig, mint szar a fűben, az nagyon nem jól veszi ki magát!
– Én... Nem tudom, mit mondjak.
– Szólnod kellett volna nekem! Azonnal! Nyomban jelentenünk kellett volna társaságnak, és akkor nem a mi problémánk lenne.
– Én akartam, csak az áramszünet...
– Kurvára nem akartál szólni, Skyler! Ez a legnagyobb baj. Megkérdeztem Javiert, azt mondta eszed ágában se volt vele foglalkozni, pedig láttad, hogy eltűnt a gép a radarról.
– Igen. Igen, mert azt hittem csak valami tévedés. – Sóhajtott. Nem volt mit szépíteni a dolgon.
– Tudnod kellett volna, mi a teendő. Ez az egy kibaszott rés van a biztonsági rendszeren. Ha a gép jele megszűnik, akkor nem értelmez hibakódot, mert nem feltétlenül hiba történt. Épp ezért kell róla meggyőződni, hogy tényleg nem áll fenn hiba, tehát jelentésköteles. Jelentetted volna, én továbbítom a Martian-nek, ők meg megkeresik valahogy azt a kurva gépet és ennyi. Rémlik? Ez benne van a szabályzatban. Ami vonatkozik rád, amit be kellett volna tartanod! – ordította.
– Igen... Tudom. Sajnálom.
– Nem megyek vele semmire... Most le kell tennem. Holnap személyesen is beszélünk, de azt tudd, hogyha rossz kimenetele lesz a dolognak, márpedig ez elég valószínű, elsődlegesen te leszel felelős!
– Oké...
Megsemmisülten feküdt az ágyon. Nézte a plafont, fel sem fogta igazán, mi történt. Olyan álmatag és gyenge volt még, hogy dühöngeni se volt képes. Úgy érezte magát, mint egy megsebzett állat, aki csak arra vár, hogy elvérezzen.
Eltelt még néhány perc, mire elkezdett pörögni az agya azon, amit Moltke mondott és azon, hogy mit kéne lépnie Nolan miatt. Ez hamar lelki görcsöket okozott, túl sok lett hirtelen. Ordítani kezdett a párnájába, püfölte a matracot. Majd miután kidühöngte magát, felállított egy preferencia-sorrendet; most a munkahelyi dolgokkal úgysem tud érdemben foglalkozni, úgyhogy inkább Nolan ügyében tesz valamit. Elmegy Aidenhez, hisz orvos, valamicske ráhatása vagy legalább rálátása csak van néhány dologra. Más nem, ismer egy megfelelő embert.
Nem bírt egyhelyben maradni, úgy érezte azonnal cselekednie kell, így felpattant, öltözött és elindult.
– Skyler! Megemelkedett az adrenalin szinted, az éhgyomri vércukrod a normális alatt van, míg a vérnyomásod és pulzusod magas. Ez kockázatos lehet! – figyelmeztetett Molly.
– Erre most nincs időm...
– Ha jelen állapotban elhagyod a házat, reális veszélye van a rosszullétnek vagy ájulásnak.
– Nyugi, épp orvoshoz megyek!
Kiviharzott.
ELKÖZBEN A KUTATÓLABORBAN:
Freya asszisztense, Rémond épp a mintákhoz tartozó adatokat rögzítette a rendszerbe. Vagyis rögzítenie kellett volna. Majd' megölte az unalom... A prof már megint sehol, és csak a pepecs melókat hagyta rá. A kis üveglapokba zárt, láthatatlan és számára ismeretlen testek halomszám álltak a dobozokban. Az egyik mintát forgatta az ujjai közt. Azon agyalt, vajon lát-e itt valaha valami érdekeset, vagy legalább a saját disszertációjához hasznosat?
Elég nagy csalódás volt számára eddig ez a meló, pedig mennyit gürcölt, hogy egy marsi kutatóbázison tölthesse a gyakorlatát! Huszonnégy évesen ő a Palladis valaha volt legfiatalabb lakója, de ez valahogy mégsem lelkesítette. Egyáltalán nem ilyennek képzelte, sem a munkáját Wilkers mellett, sem az itteni életet. Inkább volt ez egy kényelmes börtön, mintsem egy nagy, életre szóló kaland. Alig várta, hogy leteljen a hátralévő fél év.
Hintázott a széken, a kezében lévő üveglapocskát forgatta. A leggázabb az volt, hogy a laborban nem használhatott semmilyen szórakoztató eszközt, belépésnél elvesznek a karkötőn kívül mindent. Egyszer csak kinyílt mögötte az ajtó, összeugrott ijedtében. Majdnem hátraesett a székkel együtt, de a mintát sikerült leejtenie, ami apró darabokra tört.
– Basszus! – sziszegte.
– Jó reggelt, Rémond! – Freya lépett be, kezében egy táblagéppel, amiből fel se nézett.
– Jó reggelt!
– Hogy halad a rögzítés?
– Remekül... – Ezek szerint nem vette észre az eltört mintát.
Freya egyenesen a szobája felé ment, Rémond feszülten figyelte, épp azon agyalt, mire fogja a minta megsemmisülését. Kihagyott kettőt a szíve, mikor meglátta a robotporszívót közeledni, amely a szilánkokat észlelve, azonnal működésbe lépett.
– Ne, ne! Hagyd! Menj innen! – suttogott kétségbeesetten.
– Nyugi, az az üveglap üres volt – vetette neki oda hanyagul Freya. – Délutánra legyenek felvéve!
Magára csukta az iroda ajtaját, nyöszörögve leült az asztalához. Már második napja egyfolytában sajogtak a lábai, a csontjai, de több fájdalomcsillapítót nem mert bevenni, mert attól tartott, hogy feltűnik valakinek. Dühös is volt, nem igaz, hogy még egy ilyen egyszerű dolgot sem lehet erre a lüke kölyökre bízni! Nem elég, hogy lassabban haladt a kutatásával, mint szerette volna, mert folyamatosan akadozott valami az ellátórendszerrel. Az idő pedig szorította...
Kavargatta a kávéját, aminek persze semmi köze nem volt a régi, kávébabból készült főzethez, hisz sok más haszonnövénnyel együtt, a kávé is rég kihalt a természetben. Egyetlenegyszer ivott rendes, hagyományos kávét. Megbánta, mert azután csak fanyalogva tudta a szájához emelni azt a félig szintetikus, félig hibrid növényi anyagokból készült löttyöt, amit Földön nagyrészt ittak és a Marson is kapni lehetett.
Alighogy leült, az iroda operációsrendszere, Henry szólította meg;
– Freya, sürgős prioritású videóhívásod van Grigor Jabowksitól!
– Nagyszerű... – Dörzsölte a homlokát. – Kapcsold!
– Üdvözlöm, Ms Wilkers!
– Doktor Wilkers.
– Ó, bocsánat...
– Miben segíthetek?
– Érdeklődnék, milyen eredménnyel zárult a működési zavarokat feltáró vizsgálat?
– Nos, amint elkészült, elküldöm róla a jelentést. De ezt szerintem már tegnap este is megírtam.
– Ó, én nem sürgetni akarom, vagy ilyesmi. Csak tudja, rajtam is nyomás van. Tudja, a vezetőség itt a Földön egyre türelmetlenebb, és...
– Délután küldöm. – Mosolygott savanyúan.
– Remek, remek. Személy szerint én is izgatottan várom, hogy mire jut. Azért aggasztó ez a jelenség. A létfenntartó rendszerek sorozatos hibája elég komoly dolog...
– Igen, tudom mennyire komoly, engem is ez tart itt életben.
– Persze, persze – vigyorgott művien. – A jelentéséhez még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy jó lenne, ha... Hogy is mondjam, ha semmiképpen nem lenne elkapatva.
– Parancsol?
– Hát... Kissé kellemetlen, de idelent egyesekben olyasmi fogalmazódott meg, hogy nem véletlenül jelentkeztek ezek a sorozatos meghibásodások.
– Mire akar kilyukadni?
– Egyfajta szabotázsra gondolnak néhányan az igazgatótanácsból. De tudja, milyenek az emberek! Kicsit kétségbe vannak esve... Szóval csak azt akartam sugallni, hogy ezeket a buta hangokat el kéne hallgattatni. Jó lenne, ha a jelentéséből minden kétséget kizáróan kiderülne, hogy efelől nincs aggódnivaló.
– A jelentés tényszerű és szakmai lesz. Egyelőre nem tudom, mi a hibák oka.
– Értem... Hát, azért csak próbálkozzon meg vele, a kedvemért.
– Mint mondtam, délután küldöm. – Arcvonásai immár feszültek voltak. – Óhajt még valamit?
– Milyen modortalan vagyok... Meg sem kérdeztem, hogy van mindig?
– Köszönöm, remekül.
– Kicsit sápadtnak néz ki. De elvégre, maga most jó messze van a Naptól... – heherészett.
– Jól vagyok!
– Biztos? Látta mostanában orvos? Azt hallottam, egyeseket megvisel a Mars...
– Biztosíthatom, pompásan vagyok!
– Örömmel hallom. Na, és a kutatása? Amit mellékesen folytat? Hogy halad?
– Kedvezően.
– Talált már valamit a köveken kívül? – Nevetett kényszeredetten. – Bocsánat, csak viccelek. Nagyra tartjuk a munkásságát, nem véletlenül választottuk magát erre a pozícióra. Abban is biztos vagyok, hogy rendkívül izgalmas és forradalmi dolgokat fog elérni ott. Na, de ne lője le előre a poént, mindent a maga idejében, nemde?
– De...
– Akkor hát, további kellemes napot... Vagy szolt, ahogy maguk mondják. És várom a jelentését!
Kilépett.
– Te undorító, alantas féreg! – morgott Freya.
– A hívás már véget ért, el kívánja küldeni ezt üzenetben? - ajánlkozott Henry.
– Nem... Még nem. De egyszer majd erre is sor kerül.
A helyzet tehát egyértelmű. Jabowski szája íze szerint kell megírnia azt a rohadt jelentést, mert burkoltan megfenyegette, hogyha nem így tesz, kiteregeti, hogy beteg és hogy különleges dolgot talált a kutatás során. Merthogy tudja, valakitől, valahogyan a tudomására jutott. Más se hiányzott.
Remegett a fáradtságtól, az állapota pedig egyre rosszabb. Temérdek dolga lenne még a kutatással, de szinte ellehetetleníti a bányavállalat. Neki se látott annak a rohadt jelentésnek, még be sem ért az összes adat, ami kellhet hozzá. Valószínű, megint idebent tölti az estét, jó, ha éjfélre elkészül vele... Az viszont sokat sejtető, hogy Jabowski így kiemelte ezt a szabotázs dolgot. Lehet tud valamit, amit ő még nem? Mikor ez szöget ütött a fejében, elkapta a tettvágy; végleg utána kell járnia mi a fene folyik itt.
EKÖZBEN AZ ORVOSI RENDELŐBEN:
– Aiden! Aiden, engedj be! – Skyler szeretője rendelőjének ajtaján dörömbölt.
– Mi a...? – Lépett ki az orvos. – Skyler, mit keresel itt?
– Beszélnünk kell!
– Mi? Most nem érek rá, dolgozom!
– Csak egy pár percet kérek!
– Figyelj, most tényleg nem alkalmas, majd beszélünk később...
– Nem! Sürgős! Segítened kell nekem! Könyörgöm!
– Rendben... – sóhajtotta. – De most bent van egy páciens, pár perc és elmegy. Addig ülj le kint!
Nem sokkal később bejutott.
– Robert! Kapcsold ki a hang- és képrögzítést! – utasított az orvos a rendelő operációs rendszerét.
– Az orvosi titoktartást lehetővé tévő hang- és képrögzítés szüneteltetéséhez szükséges egy beteg felvétele. Jelenleg nincs regisztrált vizit!
– Ó, istenem... Jó, akkor páciens neve Skyler Thompson, rezidenciális száma 64...
– 64 53 11 – segített Skyler.
– Igen, az.
– Beteg kezelésre felvéve. Hang- és képrögzítés funkció leállítva, újraindítás, 5 perc múlva.
– Nem tudom mi volt ilyen fontos, de remélem nyomós indokkal törsz rám a munkahelyemen! – orrolta le Skylert.
– Bocsánat, de teljesen tanácstalan vagyok, nem tudom, kihez forduljak és... – hadarta a nő.
– Öt percünk van, mint hallhattad. Ha valaki pedig kérdezi, menstruációs görcseid vannak, azért jöttél ide.
– Oké, rendben.
– Mi a baj?
– Nem is tudom, hol kezdjem... Nolan eltűnt.
– Hogyhogy eltűnt?
– Nem jött haza a bányából. Négy napja lent van az aknában.
– Mi? De hogyan?
– Hát, épp ez az, nem tudom! Senki nem árul el semmit. Nem tudok vele beszélni, az az idióta HR-es csak azt hajtogatja, hogy valami műszaki hiba miatt nem engedik őket haza. Az egész csapatot odalent tartják. Két napja már a nőt sem érem el, senki nem válaszol semmire! Komolyan azt hiszem, el akarják titkolni, hogy meghalt!
– Na, várj... Robert, életfunkcióijelentést kérek Nolan Cartnerről!
– Hozzáférés megtagadva.
– Az érdekes...
– Nem a te beteged – tette hozzá Skyler.
– Vicces is volna... De én vagyok a főorvos, minden lakos kartonjához hozzáférésem van. Robert, miért nem látom az életfunkcióit?
– A munkavállaló jelét zárolták, egyes szintű kulcs szükséges a megjelenítéséhez.
– Egyes szintű, tehát igazgatói.
– Mi van itt, Aiden? Te tudsz valamit?
– Hát nem sokat, de valami nagyon nincs rendjén. Pár napja a bánya orvosa felhívott.
– Nolan miatt?
– Nem... Nem is értettem miért engem kérdezett, de arra kért, kamerán nézzek meg valami bőrfertőzést, amit az egyik munkáson találtak.
– Mi köze ennek Nolanhez?
– Nem tudom. Én azt sejtem, hogy egészségügyi okokból tartják lent őket. Megfigyelésre.
– Egy bőrbetegség miatt?
– Lehet. Figyelj, ha bármilyen fertőzés bekerül ebbe a zárt közösségbe, az nagy aggodalomra ad okot. Ide mindenki majdhogynem sterilen, teljesen egészségesen érkezik, ergo vagy kijátszották a rendszert, vagy ami még rosszabb, itt alakult ki a fertőzés.
– Az a rohadék Cynthia Davis azt mondta, ha bármi baja lenne, akkor értesítenének!
– Igen, a rendszerben ez alapprotokoll, tehát nem is lehet kiiktatni. Ebből az következik, hogy perpill egészséges. Szerintem csak egyfajta karantén alatt tartják.
– De miért kell ezt így titkolni? Miért csinálnak hülyét belőlem?
– Ezt a bandát ismerve, simán lehet, hogy tényleg csak
ilyen szar a kommunikáció. Vagy valaki egy durva szabályszegést követett el, amit igyekeznek eltussolni, és most be vannak tojva. Nincs olyan bőrfertőzés, amit ne tudnánk kezelni, csúcstechnológia áll rendelkezésre. Hiszen más kolóniákról is küldenek ide embereket kezelni, tudod te is.
– Akkor semmit nem tudsz tenni?
– Most nem, de utána járok, ígérem. Jó?
– Jó...
– Te viszont most menj, és pihend ki magad rendesen! Szörnyen festesz.
– Borzalmasan érzem magam...
– Megértem. Tudod mit? – A szekrényhez sétált. – Tessék! Napi egy-két szemet bevehetsz, minimum 6 órás eltéréssel.
– Mi ez?
– Egy gyenge nyugtató. Jobb lesz tőle, meglátod!
– Rendben köszönöm!
Egy pillanatnyi csend, Skyler kiégetten bámult Aidenre, aki egyre zavarodottabban mosolygott. A nő hirtelen oda tolta volna a száját, de Aiden elfordult. Végül csak a vállára hajtotta a fejét, amit a férfi kétszer megsimogatott.
– Ne haragudj, de most menned kéne. Nemsokára visszakapcsolódik a megfigyelés.
– Oké, persze. Köszönök mindent! – Szedelőzködni kezdett.
– Skyler!
– Igen?
– Mikor beszéltél utoljára Freya Wilkers-szel?
– Nem is tudom... Miért?
– Nemrég volt nálam. Szerintem, ráférne a társaság.
– Beteg?
– Nem ezt mondtam... – sóhajtott. – Csak kicsit magányos.
– Rendben. Ráírok.
– Neked is jót tenne, ha elterelnéd a gondolataidat.
Skyler bólogatott és távozott. Elég kínos volt a helyzet, idiótának érezte magát. Tudta, hogy a szexen kívül soha nem lesz más köztük, de egy pillanatra elgyengült és mégis többre vágyott. Kimerült, zaklatott volt, érzelmi stabilitásra lett volna szüksége, amit tőle nem kaphatott meg. Aidennel soha nem romantikáztak, semmi érzelgősség. Alapvetően egy jó ismerősi viszony volt köztünk, majd mikor mindketten úgy érezték, összefutottak, egymásnak estek, aztán mindenki ment a dolgára.
Égett a feje, hogy felrúgta ezt az íratlan egyezményt azzal a félresiklott csókkal. Egyúttal ismét elgondolkodott rajta; jó ez így neki? Úgy érezte két szék közé esett. Nolan érzelmes, szereti is Skylert, de egy puhány, jellegtelen alak. Aiden viszont, akit Skyler igazán tudna szeretni semmi ilyesmit nem akar tőle, rideg és távolságtartó. A férje gyengédségére és a szeretője keménységére egyaránt vágyott, de pillanatnyilag egyiket se kaphatta meg.
