Phobos és Deimos – 8. fejezet
A Marsnak két kísérője van, a Phobos és a Deimos. Nevüket a görög hadisten, Árész fiairól kapták, akik a Félelem és a Rettegés megtestesítői a csatákban. Skyler mindkettejük kezének súlyát érezte a vállán. Úgy érezte szélmalomharcot vív, melyben vesztésre áll.
Tiszta erőből püfölte a bokszzsákot. Az edzőteremben töltötte az estét, aminek rálátása volt a panorámaablakra. Az egyes gépekhez persze voltak különböző virtuális valóság szimulátorok, így az ember bárhol futhatott vagy biciklizhetett, a kanadai fenyvesektől, a toszkán lankákon át a brazil partokig. Persze olyan helyeket mutatott a gép, amelyek ma teljesen másképp néznek ki, vagy már nem is léteznek. A múltbéli világ utáni sóvárgás már-már kötelező közhelynek számít. Zöldellő erdők, trópusi strandok, történelmi városok... Skyler ezeket az álvalóságokat viszont nem használta, egyrészt mert önálltatásnak tartotta, másrészt a VR-tól rövidúton hányingert kapott, nem tudni miért.
Elkezdett pittyegni a karperece, beszélt is hozzá, mindenféle figyelmeztetéseket intézett hozzá, de hiába. Nem akarta meghallani, nem akart foglalkozni vele, semmi mást nem akart, csak azt a rohadt bokszzsákot ütni. De a Nagy Testvér nem adta fel, megszólalt a felette lévő sziréna, jelezve, hogy parancsmegtagadás történt, beavatkozás szükséges. Ez persze elég kellemetlen, mert az egész terem hallotta.
– Jó, jó, értettem! – zihálta.
Abbahagyta, félrevonult és leült, mielőtt még ráküldenek egy smasszer robit. Kezeivel támasztotta a fejét, kapkodta a levegőt. A pulzusa túlságosan felment, ezért figyelmeztette a rendszer. Közben a fülében egy többórás deep-tech mix ordított. Edzés közben mindig mesterséges intelligencia által írt, szöveg nélküli zenét hallgatott. Sőt általában azt, alkalomtól függetlenül. Valahogy minden más idegennek tűnt a palladisi környezetben.
A Marson való létezés egy kihívás a szervezetnek, még génterápia mellett is. Az eltérő gravitáció és a nagyobb háttérsugárzás megviseli az embert. Sokkal könnyebben lesz rosszul valaki, a cég pedig semmi ilyesmiért nem akarja vállalni a felelősséget, a legkisebb előjelnél való figyelmeztetéssel bújnak ki alóla. Hosszú percekbe telt, mire alábbhagyott a lüktetés a fejében, intett egy droidnak, hogy hozzon neki vizet. A terem lassan zárt, szinte már kiürült. Ideje volt távozni.
A zuhanyzás már olyannyira elhúzódott, hogy az épületoperátor személyesen várt rá rosszallóan az öltöző ajtajánál. Kénytelen volt odamenni, mert a terem önzáró rendszere nem tudott aktiválódni Skyler miatt. Össze is szólalkoztak kissé, a nő azonban nem sietett. Két napja már, hogy a vesztesek nyugalmával élte az életét. Az Aidennél tett látogatása másnapján behívatta a főnöke, Moltke. Tudta, hogy ez nem jelent jót, be is igazolódott a sejtése. Azonnali hatállyal elbocsátották, a cég pedig be is perelte. Munkakörben elkövetett súlyos anyagi kár okozásának vádjával kell bíróság elé állnia, ami több mint valószínű, hogy elítéli, így élete végéig törleszthet. A nagy kitörési lehetőségből rabszolgaság lesz, valószínű valami ótvar melóra fogják kényszeríteni, amibe pár év alatt úgyis belepusztul. Lehet hulladékártalmatlanító lesz, mint az anyja...
Mindez természetesen azt is jelenti, hogy vissza kell térnie a Földre. Két szol múlva indul a gépe, na de nem közvetlenül az anyabolygóra, hanem elküldik egy tehergép fedélzetén a Mars másik felére, a Tharsis régióbeli New Midlands kolóniára, ahol vagy öt földi hónapot kell eltöltenie egy felügyeleti táborban. Igen, tulajdonképp börtönbe zárják, míg ki nem nyílik az utazási időablak. Mivel a Föld és a Mars kb. két földi évente kerül olyan pozícióba egymáshoz képest, amikor a leggazdaságosabb köztük az eljutás, máskor nincsenek is járatok a két bolygó közt. A New Midlandsen van egy olyan, fokozottan biztosított komplexum, ahol azok várják ezt az időablakot, akik már nem kívánatosak valamely kolóniában.
Nos, miután mindezekkel szembesült, kereste meg a sokat szidott Cynthia Davis, miszerint a cég nagyfőnöke, Ryker Dawson beszélne vele a férjéről. Skyler rögtön tudta, hogy ez mit jelent, és egyben meg is könnyebbült. Nolan meghalt, vége a lélekgyötrő napoknak. Mi másért hívatná magához a főfejes? Skyler először ki kelt magából, válaszokat követelt, de miután nem tudott kihúzni semmit abból a nyomorult nőből, kilépett a hívásból és csak bámult maga elé. Ekkor biztos lett számára, hogy özveggyé vált.
Nolan rohadt veszélyes munkát végzett, ezzel tisztában voltak mindig is. A cég leginkább a bevállalósságát fizette meg a bányászoknak. Akármi lehetett a halál oka, omlás, kiszökő túlnyomás, megsérült szkafander. Valamiért már a legelején érezte, hogy meghaltak és a vezetés azért húzza az időt, mert még nem tudják, hogyan mossák tisztára a kezüket. Skyler nem volt kíváncsi Dawson sajnálkozására és mentegetőzésére, nyilván nem fog elmenni hozzá.
Egyszerre érezte magát megkönnyebbültnek és fájóan üresnek. Romba dőlt az élete, a férje halott, a megélhetése oda, az otthonából pedig hamarosan elhurcolják. Úgy rángatják ide-oda, mint egy állatot... Egy fogvatartott állatot. Mint egy szerencsétlen tigrist, akinek kihúzták a fogait és hátralévő nyomorúságos éveit egy cirkuszban fogja tölteni, ketrecét pedig csak akkor hagyhatja el, ha esténként mutatványokra kényszerítik. Ez a hasonlat jutott eszébe... Gyerekkorában olvasta valahol, hogy régen, az Elődök történelmében volt ilyesmi. Állítólag a tigris egy fenséges, méltóságteljes állat volt, bár nem tudhatta biztosra, hisz sosem látott egyet sem. Rég kihaltak, az Összeomlás idején még a fogságban tartottak is.
Hazafelé sétált, teljesen egyedül. Senki nem volt az utcákon, alig látott valamit. Talán el is múlt a takarodó ideje, de ez már a legkevésbé sem tudta érdekelni. Mégis mi van, ha megbüntetik? Írják a többihez... Elbambult, és istentelenül belerúgott valamibe. El is vágódott a járdán, iszonyat fájt a sípcsontja. Egy robotfűnyíró volt az, áthúzott előtte. Skyler ordított, ököllel ütötte a földet. Fel akart tápászkodni, hogy utána menjen és földhöz vágja a gépet, de nem tudott. Egyrészt gyorsan gurult vissza a dokkjához, másrészt olyannyira belenyilallt a lábába a fájdalom, hogy visszarogyott. A fűben fetrengve dühöngött a szerencsétlen helyzetén.
Bizonyossá vált, hogy zárlat után járt az idő, egyben arra is hamar rájött, hogy miért sietett fedezékbe a robot; elkezdett esni. A kupolába szerelt öntözőrendszer bizonyos időközönként esővel áztatja a várost. Gyenge, szemerkélő eső, olyan lágy, ami a Földön már nincs. Ő csak feküdt a pázsiton, és hagyta, hogy az apró cseppek végigfolyjanak az arcán. A dühöt ismét felváltotta az üresség érzése. Órákig tudott volna ott feküdni és ázni, de a nyilalló fájdalom a lábában nem hagyta, plusz Molly is zaklatni kezdte;
Hatott, Molly a protokoll alapján "sértődött" üzemmódba kapcsolt a durva szavak hallatán. Skyler a szeme sarkából látta, ahogy a szomszéd épület földszinti lakásában elhúzzák a függönyt. Valaki végig nézte, hogy a földön fetreng, zárlat után. Talán jelentette is...
Skyler hazabicegett, otthon Molly egy új üzenetről akarta tájékoztatni, de közölte vele, hogy nem érdekli. Megszárítkozott, bevett egy fájdalomcsillapítót, és befeküdt az ágyba, Alvást nem tudott magára erőltetni, jobbára bámulta a plafont vagy pityergett. Azon is elgondolkodott, honnan tudna valami erős alkoholt szerezni, vodkát vagy whiskyt, hogy kiüsse magát. Persze ez lehetetlen volt, a városban a bor és a pezsgő volt a legkeményebb pia, amit bizonyos alkalmakkor ihattak az emberek, szigorúan egy pohárral. Persze az íze pocsék volt, mivel mindenféle algából meg hasonlóból erjesztették, nem szőlőből, ami még a Földön is ritkaságszámba ment.
Eszébe jutott, hogy mikor még a rakodógépen dolgozott odakint, volt egy fickó, akivel a vonaton beszélt, aki azt állította, tud szerezni Astridot. Már több, mint valószínű, hogy nincs a városban, amilyen link alak volt, tuti rég visszapaterolták a Földre. Az Astrid egyébként egy a Palladison tiltott, de a Földön elterjedt, szintetikus könnyűdrog. A marihuána kiváltására alkotott anyag, a kémiája állítólag majdnem ugyanaz, rengeteg formában fogyasztják. Persze a Földön is vannak olyan kommunák, ahol kötél jár az ilyesmiért, de ahonnan Skyler jött, mindennapos a használata, csak nehéz volt belőle megbízhatót szerezni, olcsón.
A marsi kolóniák némelyikében állítólag még könnyebb illegális cuccokat szerezni, mint a Földön, bár sokkal veszélyesebb is. Nem véletlenül tiltott a Palladison annyi minden, a megváltozott környezetben teljesen másként reagálhat rájuk az ember. Egy közepes berúgás vagy betépés könnyen halálos is lehet, míg a Földön max másnaposak leszünk.
Miközben ezeken agyalt, lassan éber álomba szenderült. Nyugtalanul aludt, meg-megrándult a szeme, forgolódott. Érezte, hogy nagyon kimerült, de egyszerűen nem tud rendesen pihenni. Soká jött el a várva várt mélyalvási fázis, akkor viszont meglehetősen kellemetleneket álmodott. Vagyis... Utólag rágondolni volt elég kellemetlen. Nolannel álmodott, együtt sétálgattak, nevetgéltek, mint ahogy egyébként már nem nagyon szoktak. És szexeltek is, bár e jelenetben nem volt egyértelmű, hogy vele van, mivel nem látta az arcát, és nem is úgy csinálták, ahogy szokták, hanem "hagyományosan". Úgy szeretkezett vele, ahogy Aidennel szokott, durvaság és eszközök nélkül. Fájdalomokozás és megalázás nélkül... Azért is zavarodott bele teljesen, mert az álmában lévő férfinek dús mellszőrzete volt, mint Aidennek, de valahogy mégis az volt a tudatában, hogy Nolan az. A valóságban persze senki nem volt mellette.
Hajnalban felébredt, vagy inkább felriadt. Az álom egy pillanat alatt véget ért, arra eszmélt, hogy a szürkületbe pillog. Egyből összecsapott benne minden. Pityeregni kezdett, fájdalom tekerte a lelkét Nolan elvesztése és a kilátástalan helyzete miatt. Nyomorultul és magányosan érezte magát.
Nem bírt egyhelyben maradni, fogalma se volt, mit kezd magával az indulásig hátralévő két napban, hát még az azután következő öt hónapban. Úgy érezte, valakivel beszélnie kell, különben megőrül. Aident látni sem bírta, így jobb híján úgy döntött, meglátogatja Freyát. Legfeljebb csak elköszönni. Nem üzent neki, eszébe se jutott, hogy dolgozik és valószínű nem ér rá. Gondolkodás nélkül elindult a kutatóközpontba.
EKÖZBEN A KUTATÓKÖZPONTBAN:
Freya pihegve tántorgott ki a vécéről, megint rosszul volt, hányt. Lassan kezdett hozzászokni, hogy a napjai így indulnak, sőt, már be is ütemezte, hogy a legkevésbé kedvelt ételeket eszi reggelire, hisz úgy is nemsokára visszajön. Napról napra egyre rosszabbodott az állapota, ezt pedig nem fogja tudni sokáig titkolni, még úgy sem, hogy Aident megvette. Szó szerint, lefizette, hogy hallgasson. Az orvos eleinte hevesen ellenkezett, de szüksége volt a pénzre, így belement. Azt mondta egy hétig tudja hátráltatni, hogy valakinek feltűnjön az adatokból, hogy haldoklik. Freya erre azt mondta, ennél több idő nem is kell neki. Három napja beszerzett továbbá egy levél Convictot – feketén, természetesen – , amitől jobban lett. Ez egy nagyon erős fájdalomcsillapító és állapotjavító szer, a neve a latin convictus, azaz elítélt szóból ered. Végső stádiumú betegeknek adják, nyert vele még némi időt, de nincs neki sok hátra.
A gyógyszert egy kohóban dolgozó pacáktól szerezte, aki mindenfélével csencsel. Ugyanattól, akire Skyler is gondolt az éjszaka, mikor az Astrid az eszébe jutott. Az illető kissé ledöbbent, mikor egy professzorköpenyes spiné akart tőle ilyen komoly cuccot venni, egyrészt bizalmatlan volt, mert azt hitte valami beépített zsaru, másrészt neki is beletelt pár napba, mire hozzájutott. Freya irreálisan nagy árat fizetett érte, de az idő szorította, a pénzre pedig már nem volt szüksége.
Miután valamelyest összeszedte magát, visszatért a laborba, elég erélyesen becsapva az ajtót maga mögött. A neki háttal ülő Rémond, a gyakornoka megrettent. Freya dühödten meredt rá, egyértelmű volt, hogy a fiú már megint nem azzal foglalkozik, amivel megbízta.
Pillanatnyi döbbent csend.
– Rendben! – Rémond kihúzta magát és visszafordult az asztalhoz.
Freya elégedetten besántikált a helyére. Szüksége volt a minták elemzésére, hogy szignifikáns eredményeket kapjon a mérések során, és egyértelműen, kétséget kizáróan tudja bizonyítani az elméletét; van élet a Marson. Nem olyan, mint amilyenre az elődök a korabeli sci-fi filmekben gondoltak, sőt, egyáltalán nem is olyan, mint a Földi. Teljesen más alapokon működik, mint amit eddig ismertünk, de létezik. Azt már régóta tudni lehetett, hogy egykor volt kezdetleges élet a bolygón, de jelenlegi fennállása régóta vita tárgyát képezi. Többször is találtak nyomokat egy olyan létformától, mely szénalapú szerves anyaggal való kölcsönhatás esetén életjeleket produkálhat, de egy az egyben még senki nem mutatta ezt ki. Egészen mostanáig. Merthogy senki nem úgy kereste, ahogy kellett volna. Ami azt illeti Freya is egy véletlennek köszönhetően bukkant rá...
Skyler, miután Freya megerősítette a belépését, átesett a biztonsági ellenőrzésen, kapott egy vendégkártyát és egy biztonsági droid felkísérte az irodába.
Freya feszengett. Nem merte Skylernek elárulni, hogy azért ennyire fontos neki az igazság kiderítése, mert attól tartott, a marsi életre irányuló kutatása a támadás célpontja. Merthogy ez egy támadás, az már egyértelmű. Innentől kezdve pedig nem bízhat senkiben, még őbenne sem, aki elég együgyű lenne ahhoz, hogy ne fogja fel mindennek a súlyát.
Rövid csend.
Eléggé megkésve, de megjött a kávé is. Freya kissé megszédült tőle, de lepleznie kellett az állapotát. Ugyanakkor ez a pillanatnyi rosszullét megérintette kicsit a lelkét is. Mit csinál? Kihasznál egy elesett, megtört embert a saját céljaira. A halott férjébe vetett reménnyel tartja a markában... Mert tuti, hogy halott. Sőt, abban is biztos volt, hogy többen azok közül, akiknek a munkaviszonya megszűnt, halottak. Nemsokára ő is az lesz, talán még Skyler is, így vesztenivalója nincs, csak a kutatásának az eredményei, amit tervei szerint egy biztonságos csatornán eljuttat három különböző földi bázisra, illetve több ügyvédnek. Nem védeti le, nem kér érte pénzt, egyedül azt kötötte ki, hogy békés célú további tanulmányokhoz használhassák fel, és az ő neve szerepeljen mindemellett. Végre esélye lesz beírni magát a történelemkönyvekbe, melyeket előszeretettel olvasott és szerkesztett is. Egy lehet azon nagy nevek között, akik hozzájárulnak a földi környezet normalizálásához.